7.rész

Itt van a 7. rész is :) Köszönöm az előző részhez a komikat, örülök hogy tetszik :).A kövit holnap megpróbálom hozni.. <3.

"Nos.. Ti annyira emlékeztettek a családomra. Először is Niall akcentusa olyan mint apumé volt. És tudom hogy ez egy gyors rész vége.."-magyaráztam Liamnek.

"Oh, értem."-Liam

"Másodszor pedig miért hívsz Rebeccának, és nem Beccának mint a többi srác?"-én.

"Rebecca a valódi neved nem igaz?"-Liam 

"Igen, de senki nem hív igy, csak a testvérem hívott.."-mondtam kicsit szomorúan.

"Ó, sajnálom, akkor most már inkább Beccának foglak hívni.."-próbált mosolyogni Liam.

"Nem, nyugodtan hívhatsz Rebeccának, csak nekem még ez fura mert még 10 éves voltam mikor így hívott."-és kicsit elgondolkoztam..

"Vajon a bátyád, uhmm..."-Liam

"Ő elment Amerikába mikor én tíz éves voltam és nem vitt magával, most azt se tudom hogy életben van e még."-én..

Elkezdtem rá gondolni.. A könnyek gyülekezni kezdtek a szememben és kitörtek. patakként folytak végig az arcomon. Liam oda húzódott és megölelt. Biztonságban éreztem magam a karjai közt, olyan volt mintha a másik bátyám lenne.

"K-köszönöm Liam"-szóltam kicsit szipogva..

"Nem probléma. Ahol együtt vagyunk úgy bánok veled mintha a kishúgom lennél."-nyugtatott Liam.

"Ohhw, köszönöm Liam. De eltudnád kerülni hogy még most Rebeccának hívsz? Túl sokszor jut eszembe a testvérem."-én.

"Persze, nem gond"-mosolygott Liam, majd ismét megölelt  és még beszélgettünk egy ideig..

"Drágáim, itthon vagyunk!"-kiabálta egyszerre Zayn, Harry, Louis, Niall és Jess. Én elhúzódtam Liam-től majd mosolyogtam.

"Köszönöm, hogy a második bátyám vagy Li."-én.

"Szóval Li a becenevem?"-Liam.

"Igen!Rebbecca Margaret Nolan adom Liam James Payne-nek a Li becenevet."-én.

"Haha, miért mondod ezt így? És azt mondtad hogy az utolsó neved Nolan?"-Li

"Csak mert hivatalosan , és igen Nolan az utolsó nevem. Miért?-én.

"Mert Nolan az édesanyám lánykori neve"-lépett be Niall az ajtón. A kezébe egy McDonalds-os táska, akkora volt mint a feje..

"Nos, ez furcsa.Apámnak volt egy húga de soha nem mesélt róla.Egyébként Jess hol van?"-kérdeztem. Eléggé fura volt.

"A nappaliban. hozott egy táska ruhát neked."-Niall

Megköszöntem, majd megöleltem Liam-et és felálltam. Oda mentem Niall-hez és őt is megöleltem. Még mindig egy száll törölközőben voltam. Rossz döntés volt..Bementem a nappaliba és mind a 3 fiú ott állt előttem és épp trécseltek.Mindannyian megdermedtek. Átmentem a nappalin Jesshez.

"Hol a táska?"-kérdeztem, mivel kicsit kínosan éreztem magam..

Jess rámutatott Louis-ra. Megfordultam és ő tartotta a fekete nagy táskát.Odamentem és megragadtam a táskát, megpróbáltam elhúzni de nem engedte..

"Louis!"-szóltam rá.

"Nem adom oda míg ki nem mondod a varázsszót!"-szólt nagy hanggal Louis.

"RÉPÁK!"-kiabáltam.

"Aww megvan."-Louis.

"Muhahaha mindent tudok."-én. Aztán a többiek csak elkezdtek nevetni.

Megfordultam és mutattam a többieknek hogy vigyázzanak.

"Oké Louis add ide a..."-próbáltam volna mondani de amikor megfordultam láttam hogy Louis fut a folyosón. Gyorsan utána rohantam. Mikor elértem volna tett egy gyors balt és beestünk a szobába. De én voltam a béna mert megbotlottam a saját lábamba és ráestem Louis-ra.A törölköző leesett rólam de amilyen gyorsan csak tudtam visszatettem.. 

"Erről nehogy szólj senkinek! Hallasz Louis?"-szóltam rá.

"Oké, egy feltétellel."-Louis.

Elmosolyodott és felállt. Sétált felém. Én hátráltam míg a falhoz nem értem.Nem volt hova menni. Mindkét oldalra tette a karját.

"Ne bánts!"-mondtam. Én már nem biztam a fiukban egy barátom volt de az is szörnyű. Sokszor bántott.Azóta nem bízom egy fiuban sem.

"Becca, én soha nem bántanálak."-Louis.

"Akkor mit fogsz csinálni?"-kérdeztem félénken..

"Ezt."- Ő rám mosolygott. Felnéztem zavarosan. Közelíteni kezdett. Aztán beugrott  a fejembe. Lassan lecsukta a szemét majd én is. Éreztem a hűvös menta ízét az ajkamon.Ez volt az amikor a legcsodálatosabb dolog történt.Az ajkaink összeértek. Egyik kezét a hátamra másikat az arcomra tette. Én körülfogtam a nyakát. A szája szinkronban mozgott az enyémmel.Mosolyogtam kicsit, ő is. Tökéletes volt. Úgy éreztem mintha a felhők felett lebegnénk.Szavakkal ki sem tudom fejezni.Lassan elhúzódott és kinyitotta a szemét. Én csak mosolyogtam, nem tudtam megszólalni.........